repülőiskola.huAhol szabad hibázni
← Képzés

A repülés nagy része a földön történik

Egy jó barátom, mikor megkérdezte, miből áll egy pilótaképzés, meg sem várta a választ, kimondta: – „Hát repülésből."

Tulajdonképpen igaza van, csak mégsem.

Amikor kezembe vettem a tananyagot, akkor már tudtam, hogy maga a repülés csak a desszert. A főfogás a tanulás, a felkészülés és az a rengeteg döntés, amit még a földön kell meghozni.

Az első órák után én is azt hittem, hogy a legnagyobb feladat a repülőgép vezetése lesz: egyenesen repülni, szépen fordulni, tartani a magasságot és a sebességet. Aztán lassan rájöttem, hogy a pilótaképzés valójában egészen másra tanít. Arra, hogyan gondolkodjunk előre. Hogyan vegyük észre az összefüggéseket. Hogyan hozzunk jó döntéseket még azelőtt, hogy a levegőben kellene reagálni.

A képzés lassan a hétköznapokat is átformálta. Eddig volt jó és rossz idő, cuki felhők és kellemes szél. Most CAVOK van, METAR, TAF és NOTAM. És már kezdem érteni ezeket a kifejezéseket.

A felhők nem szépek vagy csúnyák, hanem információt hordoznak. A szél pedig már nem csak fúj, hanem irányt mutat és döntéseket befolyásol. A sok rövidítés pedig még a földön segít felkészülni arra, amire számíthatunk odafent.

Az elméleti tananyag rengeteg angol nyelvű rövidítést tartalmaz. Elsőre káosz, de ahogy a gyakorlatban elkezdtem alkalmazni az elméleti anyagot, a betűk, számok, karakterek sora is egyre logikusabbá vált. Nem magolom a kifejezéseket, hanem használjuk őket. Az oktatóm teljes természetességgel alkalmazza az oktatás során, így bennem is fokozatosan rögzülnek.

A repülési órák nem a gép beindításával kezdődnek, és nem a leállításával érnek véget.

Minden felszállást megelőz egy briefing, ahol átbeszéljük az aznapi feladatokat, az időjárást, a repülés menetét és azt is, hogy mire kell különösen figyelni. Leszállás után pedig következik a debriefing. Ilyenkor együtt végigvesszük, mi sikerült jól, hol hibáztam, és hogyan lehet legközelebb még jobban csinálni. Így az 1 órás repülésből könnyedén 2–3 órás foglalkozás lesz. Viszont a repülés előtt és után töltött idő az, amitől jobbak leszünk legközelebb.

Azt gondolom, hogy a jó oktató egyik legnagyobb értéke, hogy elsősorban gondolkodni tanít, és ezen keresztül repülni. Nemcsak a mozdulatokat tanítja meg, hanem azt is, hogyan gondolkodik egy pilóta. Biztonságos keretek között hagy hibázni, mert tudja, hogy a hibákból lesz a legtöbb tapasztalat. Hagyja, hogy felismerjem a hibáimat, és rájöjjek, hogyan korrigáljam őket. A legjobb pillanatok pedig azok, amikor már nem ő mondja meg a választ, hanem én jövök rá magamtól.

Ilyen volt például egy váratlan termik. Repültünk, koncentráltam a feladatra, egyszer csak megdobta a gépet. Fel sem tűnt, hogy korrigáltam. A mozdulat ösztönösebbé vált az elmúlt órákhoz képest. Mikor az oktatóm megjegyzése után tudatosult bennem, hogy mi történt, az valóban egy nagyon jóleső pillanat volt.

Ha most újra feltennék a kérdést, hogy miből áll a pilótaképzés, azt mondanám: repülésből áll, csak éppen a repülés sokkal több, mint amit a földről látunk. A repülőgép vezetését meg lehet tanulni, pilótaként gondolkodni azonban hosszabb út. Ennek az útnak pedig a nagy része valóban a földön történik.

K. Andrea

Illusztráció: PetarM / Wikimedia Commons — Cessna 172 pilótafülke, CC BY-SA 3.0.

Egy diák szemszögéből — sorozat